Az Eukarisztiát ünnepelve, meg kell fontolnunk, hogy minden ember Istenre éhes, még az ateisták is, noha tudatlanul. Mert az embert nem elégítik ki a világ kínálta javak, újra és újra többre éhezik és szomjazik. Egyedül Isten képes kielégíteni az ember végtelen vágyát az igazság, a szépség, a jóság, a béke és a szeretet iránt. A mulandó, érzéki gyönyörök elillannak és az ember visszazuhan a vágyaiba. Jézus mindenkihez szól ma is: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, többé nem szomjazik.” Amikor Jézus önmagáról azt állítja, „Én vagyok”, ezzel mindig az önmagát kinyilatkoztató Istennel mondja egyenlőnek magát, akinek neve: „Vagyok, aki vagyok”. Jézus, Istenként, örök életet ajándékozva kínálja magát nekünk az Eukarisztikus színek alatt, hogy kielégítse az élet iránti éhségünket: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” (Jn 6,35; Kiv 3,14; Jn 6,51)
Palkó Julián atya tanítása
